A „Pinay Kör” Talán még az erősen titkolódzó Bilderberg Csoportnál is rejtőzködőbb a „Pinay Cercle”, amelyet egy atlanticista, jobboldali szervezetnek tartanak, s amely nyugalmazott hír­szerzőkből, katonatisztekből és politikusokból áll, akik azért szövetkeztek, hogy megfelelő kormányzati változásokat érjenek el. A Bilderberg Csoport tevékenységének időszaka, amelybe az 1970-es évek is beletartoznak, a politikai feszültségek, a katonai államcsínyekről való folyamatos híresztelések korszaka volt a nyugati demokráciákban. Ebben az időszakban a brit kormány élén Harold Wilson állt, a svéd miniszterelnök Olof Palme, az Egyesült Államok elnöke Jimmy Carter, Franciaországé pedig Francois Mitterand volt. Ebben az időben derült fény az olaszországi „Propaganda Duó” és az amerikai CIA szerteágazó titkos tevékenységére. Az 1980-as évek már a destabilizáció nemzetközileg koordinált végrehajtá­sának az időszakát jelentik. Ebben már vezető szerepet játszott a brit kormány élén Margaret Thatcher, a „Vaslady” és az a Ronald Reagan, aki amerikai elnökként felvállalta a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés programját, amelyet a „csillagok háborújának” becéztek. Ez a két évtized egyben a kvázi-hivatalos titkos csoportok terjedésének az időszaka, amelyek globális méretekben hajtottak végre propaganda és más titkos tevékenységet.
Ezen árnyékban meghúzódó szervezetek közé tartozott a „Pinay Cercle” (Pinay Kör), amit Antoine Pinay egykori francia miniszterelnökről neveztek el. Az egyszerűen csak „Le Cercle”-nek nevezett társaság még titkolódzóbb, mint a testvérszervezetének tartott, és ugyancsak erősen titkolódzó Bilderberg Csoport, amely mint már láttuk: a láthatatlan háttérhatalom hálózatának színfalak mögött működő egyik fontos koordináló intézménye. Mindkét csoport hasonló tagsággal rendelkezik és gyakran a vezető személyek is ugyanazok, így többek között: Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski és David Rockefeller. A nemzetközi háttérhatalom hálózatának ez a három fontos tagja részt vesz a „Trilateral Commission” (Háromoldalú Bizottság), a Council on Foreign Relations (CFR - Külkapcsolatok Tanácsa), valamint brit testvérszervezete a „Chatham House”-ként is ismert, The Royal Institute of International Affairs (Királyi Külügyi Intézet) irányításában. A francia Antoine Pinay rendkívül befolyásos volt az Atlanti-óceán mindkét partján. Szoros kapcsolatban állott Nixonnal, aki Eisenhower elnök mellett 8 éven át volt alelnök, majd pedig maga is elnök lett 1968-tól 1974-ig. Pinay részt vett a Bilderberg Csoport előkészítő talál­kozóján 1952. májusában. 1969-ben Pinay, Jean Violet-val, a francia hírszerzőszolgálat, az SDECE munkatársával, valamint Habsburg Ottóval hozta létre a „Le Cercle”-t és titokban toborozni kezdte tagjai sorába a legbefolyásosabb személyiségeket. Az volt a cél, hogy Európa politikai légkörét fokozatosan jobboldali irányba befolyásolják titkosan finanszírozott propagandakampány segítségével. E cél érdekében egy privát hírszerző-szolgálatot hoztak létre, amely együttműködve a fennálló hivatalos nyugati hírszolgálatokkal tevékenykedik. Egyes kutatók, így például Stephen Dorrill úgy vélik, hogy a „Le Cercle”-nek szoros kapcsolata volt a „Gladio” hálózattal. A Gladio titkos szervezet volt, amelynek akkor kellett volna aktivizálódnia, ha a kommunisták átvették volna Európában a hatalmat és ez ellen egy hosszan elhúzódó gerillaháborút kellett volna folytatni. A Gladio a NATO európai főparancsnokságának az irányítása alatt, az ötvenes években létesült és soraiban számos egykori befolyásos náci is megtalálható volt. A „Le Cercle”, amely titokban ma is működik, számos vonatkozásban különbözik testvér­intézetétől a Bilderberg Csoporttól. Ez utóbbi fontos összekötőkapocs, amelynek célja biztosítani a háttérhatalom befolyását a legális és formális intézményekre, s amely a világpolitika legfontosabb témáival foglalkozik, és gondosan elkerüli a kényelmetlen, „direkt” akciókat. A „Le Cercle”-nek viszont sok konkrét ügyhöz köze volt, és ma is köze lehet. Tagságának nagyobb része egykori hírszerzőkből tevődött össze, valamint magas rangú katonatisztekből, politikusokból, bankárokból és az uralkodó elit vezető személyiségeiből. A „Le Cercle” egészen addig ismeretlen volt, amíg nem került elő 1500 belső dokumentuma. A „Time Out Magazine” 1975-ben a Konfliktuskutató Intézettől jutott ezekhez az anyagokhoz. Ebben az időben a Konfliktuskutató Intézetet a CIA egyik fontos embere, Brian Crozier vezette, aki egyben a Cercle elnöke volt. Crozier részt vett egy másik titkos akciócsoportnak a tevé­kenységében is, amit egyszerűen „The 61” - „a Hatvanegynek” neveztek. A nyugat­német hírszerző-szolgálat részéről Hans von Machtenburg (ez egy álnév) vett részt a „Hatvanegyek” munkájában és összekötőként tevékenykedett Crozier, valamint Hans Langemann között. Ez utóbbi a bajor állambiztonsági szolgálat vezetőjeként később több konspirációt is leleplezett. Langemann egyik 1979-ben napvilágra került leleplezése szerint összeesküvés eredményeként jött létre kormányváltás Angliában, Németországban pedig a fordulat a korlátlan szabadkereskedelem irányába.